Csővezetékek biztos rögzítése: Hosszváltozások kiegyenlítése

Csővezetékek biztos rögzítése: Hosszváltozások kiegyenlítése

Az anyagminőségtől és a külső feltételektől függően vezetékrendszerek tágulása különböző mértékű. Ez az átfolyó közeg hőmérsékletétől és a cső anyagától függ. Egy 30 méter hosszú nemesacél cső 100 °C hőmérsékletkülönbségnél csaknem öt centimétert nyúlik. Ilyen hosszváltozásokat a kivitelezésnél figyelembe kell venni és ki kell egyenlíteni. Hiszen csak így lehet megakadályozni a lehetséges károkat, amilyen a csövek csavarodása és kihajlása. Ezt egyrészt a rögzítési pontok (csőbilincsek) helyes távolságainak megszabásával lehet elérni. Ezenkívül ajánlott természetes tágulóidomok használata a hosszváltozás kiegyenlítésére
 
 
Hosszváltozások kiegyenlítésére szolgáló természetes tágulóidomok működési elve
A legelterjedtebb lehetőség hosszváltozás kiegyenlítésére az L-tágulóidom (lásd kép: jobbra) vagy U-tágulóív beszerelése (lásd kép: balra).
  • Ha L-tágulóidomot alkalmaz, az elmozduló megfogás a vízszintes szárban megengedi a hosszanti tágulást. A függőleges szárban a fix megfogás támaszként rögzíti a vezeték rövid szárát. Ez lehetővé teszi a tágulást a csővezeték vagy a fix megfogás sérülése nélkül.
  • U-íves táguláskiegyenlítő (csőlíra) esetén az elmozduló megfogások megengedik a szabályozott mozgást a tágulás kompenzálásához. A szárhosszúságokat itt a tágulás függvényében számítjuk ki.

A fix megfogások mindkét esetben rögzítve tartják a csővezetéket. Az elmozduló megfogások és a beszerelt tágulóidomok révén a csővezetékek egyben rugalmasak maradnak. Bármikor tágulhatnak anélkül, hogy kárt okoznának a vezetékrendszerben.