3 tipp a kondenzáció okozta korróziós károk elkerülésére

3 tipp a kondenzáció okozta korróziós károk elkerülésére

Aki ivott már hideg italt, ismeri a pohár falán legördülő vízcseppek formájában megjelenő kondenzációt. E fizikai jelenség mögött az áll, hogy a levegő a hőmérséklettől függően különböző mennyiségű vízgőzt képes felvenni és megtartani. A meleg levegő abszolút értelemben többet, mint a hideg levegő. Helytelen tervezés és/vagy kivitelezés esetén kondenzáció léphet fel a hűtéscsőrendszereknél is, aminek következtében komoly korróziós károk keletkezhetnek. Ennek elkerülésére célszerű az alábbi három tipp szerint eljárni:

1. A körülmények ismerete

Egy olyan hűtéscső, amely a környezeti hőmérséklethez képest hidegebb közeget szállít, a közvetlenül körülötte lévő levegőt lehűti. A levegőben lévő vízgőz abszolút mennyisége ugyanakkor a hőmérséklet csökkenése esetén is változatlan marad. A hőmérsékletesés során a levegő valamikor eléri azt a pontot, amikor 100%-ossá válik a vízgőzzel való telítettsége, ez az ún. harmatponti hőmérséklet. Amennyiben tovább csökken a hűtéscső környezetének hőmérséklete, a vízgőznek az a része, amelyet a hidegebb levegő már nem képes megtartani, kondenzátum formájában kicsapódik. Például 20°C-os szobahőmérséklet és 50%-os relatív nedvességtartalom mellett a kondenzáció már 9,3°C-os felületi hőmérsékletnél megjelenik.
 

2. A harmatpont pontos meghatározása

A korróziós károk megelőzése érdekében tehát már a tervezés során pontosan meg kell határozni a harmatponti hőmérsékletet. Megfelelő vastagságú szigetelőanyag kiválasztásával így elkerülhetővé válik, hogy a levegő hőmérséklete a szigetelőanyag felületén harmatpont alá csökkenjen. Az ehhez szükséges paraméterek:
  • környezeti hőmérséklet
  • a levegő várható relatív nedvességtartalma
  • a hűtőközeg hőmérséklete

3. A reális körülmények figyelembevétele

Fontos, hogy az elméleti megfontolások mellett ne feledkezzünk meg a gyakorlati szempontokról sem. Új építésű épületeknél például a későbbi üzemhez feltételezettekhez képest eleinte még egészen más hőmérsékleti és nedvességviszonyok uralkodhatnak: Az épület gyakran még a csővezetékek kiépítése után sem teljesen független a környezeti hatásoktól, vagy a vakolat- és festékrétegek felhordása után még egy ideig nagyobb a levegő nedvességtartalma. Épületszerkezetek esetében a normális levegőnedvesség elérése általában akár két évet is igénybe vesz. A két év alatt az olyan csővezeték-szigeteléseken keresztül, amelyek nem a reális körülményekhez lettek igazítva, a kondenzáció már komoly károkat okozhat a szigetelt csővezetékekben, illetve tartószerkezetekben.